Orvos, farmakológus, kutatóprofesszor

Kunos György a Semmelweis Egyetemen szerzett aranyérmes orvosi diplomát,
majd farmakológiai doktorátust a kanadai Montréali McGill Egyetemen,
Mark Nickerson laboratóriumában. A McGill Egyetemen oktatóként maradt,
majd kinevezték farmakológiai és orvostudományi professzorrá.

Akadémiai és szakmai pályafutás

1987-ben a National Institutes of Health (NIH) keretében működő
Nemzeti Alkoholizmus és Alkoholfüggőség Intézet (NIAAA)
laboratóriumának vezetője lett.

1992-ben elhagyta az NIH-t, és tanszékvezető professzorként folytatta
munkáját a Virginia Commonwealth Egyetem farmakológiai és toxikológiai
tanszékén, Richmondban (Virginia állam).

2000-ben visszatért az NIH-hez, ahol a NIAAA tudományos igazgatójává
nevezték ki, egyúttal a Fiziológiai Kutatások Laboratóriumának
vezetőjeként is tevékenykedett.

Az American Heart Association választott tagja, valamint
a Magyar Tudományos Akadémia külhoni tagja.

Kutatási területek és tudományos hozzájárulások

Dr. Kunos kutatásai az endokannabinoidok biológiájára
összpontosítanak – ezek olyan endogén lipid származékok, amelyek
ugyanazokat a G-proteinekhez kapcsolt kannabinoid (CB) receptorokat
aktiválják, mint a marihuána pszichoaktív összetevője, a THC.

Kutatásainak középpontjában az endokannabinoid rendszer szerepe áll
az anyagcserében, a szív- és érrendszer működésében, valamint az
étvágyat és a viselkedést szabályozó folyamatokban, beleértve az
alkoholfogyasztást is.

Kutatócsoportja felfedezte, hogy a CB1 receptorokon ható endokannabinoidok
a leptin által szabályozott hipotalamuszos idegpályák részeként
elősegítik az étvágy kialakulását
(Nature, 2001 – több mint 2100 hivatkozással).

Az endokannabinoidok étvágyfokozó szerepe megalapozta a
CB1 antagonista/inverz agonista rimonabant fejlesztését
az elhízás kezelésére. A rimonabant hatékonyan csökkentette a testsúlyt,
és javította az elhízáshoz társuló metabolikus szövődményeket.
Neuropszichiátriai mellékhatásai miatt azonban 2008-ban kivonták
a piacról, és a vegyületcsoport klinikai fejlesztését leállították.

A következő években a Kunos laboratórium kiterjedt preklinikai
bizonyítékokat szolgáltatott arra, hogy az étrend által kiváltott
elhízás és annak metabolikus szövődményei – mint a zsírmáj,
inzulinrezisztencia és diszlipidémia – döntően a májban és más
perifériás szövetekben található CB1 receptorokon keresztül
közvetítődnek.

Ezzel szemben a viselkedési mellékhatásokért felelős CB1 receptorok
a központi idegrendszerben helyezkednek el
(Journal of Clinical Investigation 2005, 2008, 2010;
Cell Metabolism 2012; Nature Medicine 2013).

Ezek az eredmények ahhoz a hipotézishez vezettek, hogy a
második generációs, perifériásan korlátozott CB1-antagonisták
megőrizhetik a CB1-blokád terápiás potenciálját a központi idegrendszeri
mellékhatások nélkül.

Ennek nyomán több kutatócsoport kezdett ilyen vegyületek fejlesztésébe.
A Kunos laboratórium által kifejlesztett
monlunabant volt az első perifériás CB1-antagonista,
amely eljutott a 2. fázisú klinikai vizsgálatokig
metabolikus szindrómában szenvedő elhízott betegek körében
(Lancet Diabetes & Endocrinology, 2025).

Tudományos hatás és idézettség

Dr. Kunos György munkásságát a szakirodalomban rendkívüli mértékben idézik:
publikációira több mint 42 000 független hivatkozás érkezett,
H-indexe 103 a Google Scholar adatai alapján.